Dr. Kaucsek György: Munkahelyi drogmegelõzési program az USA-ban

Forrai Erzsébet – Ladányi Erika: Tanulmány a vidéki támogatott lakhatási programban részt vevõ hajléktalan emberekrõl

Révész Magda: A gyermekvédelmi alapellátás intézménytörténete Magyarországon – 2. rész

Kozma Judit: A szociális munka professzionalizációja a jóléti államokban IV. – Németország és Svédország

„A drog- és a túlzott alkoholfogyasztás a magyar vállalatoknak is bizonyára sokba kerül. Míg bizonyos költségnövelõ hiányzások, balesetek és elkövetett hibák szembeötlõek, mások, mint pl. az alacsonyszintû munkavállalói morál és a magas megbetegedési mutatók kevésbé látványosak, hatásukban azonban nem kevésbé károsak. [...] Az Egyesült Államokban kidolgozott „Együttmûködõ Partnerség" (Working Partners) drogmegelõzési gyakorlatot és az azt kiegészítõ „Dolgozói Segítõ Programok" (Employee Assisstance Programs: EAP) rendszerét - hatásossága és rendszerezettsége alapján - érdemes hasznosítani a hazai munkahelyi drogmegelõzésben."

(Dr. Kaucsek György: Munkahelyi drogmegelõzési program az USA-ban)



„A Támogatott lakhatási program keretében hajléktalan emberek beilleszkedési támogatása címû pályázati felhívást 2005. júniusában tette közzé a Hajléktalanokért Közalapítvány azzal a céllal, hogy hajléktalan emberek intézményen kívüli lakhatását segítse ún. beilleszkedési támogatás (lakhatás költségeihez való hozzájárulás) folyósításával, valamint az utógondozás személyi költségeinek támogatásával. [...] A programba összesen 880 fõ jelentkezett, akik közül 862 fõrõl van adatunk. Ezeknek az adatoknak az elemzése képezi a jelen tanulmány tárgyát."

(Forrai Erzsébet - Ladányi Erika: Tanulmány a vidéki támogatott lakhatási programban részt vevõ hajléktalan emberekrõl)



„Különbözõ végzettségû munkatársak igyekeztek a nehéz helyzetükben segítséget kérõ családoknak szakszerû támogatást nyújtani egy kifejlett (differenciált) szociális segítõ rendszerrel még nem rendelkezõ országban, ahol az egyedi (egyénnek, családnak szóló) szociális támogatásokat méltányossági alapon osztogatták, vagy tartották vissza. Ahol ugyan többé-kevésbé már lehetett beszélni a valós gondokról, de a jogi szabályozás, a fennálló ellátórendszer még egyáltalán nem készült fel e létezõ egyéni, családi gondok orvoslására."

(Révész Magda: A gyermekvédelmi alapellátás intézménytörténete    Magyarországon - 2. rész)





„Az önkormányzatok messzemenõ autonómiával bírnak a helyi szociálpolitika formálásában, a kormányhivataloktól tulajdonképpen csak direktívákat kapnak. Például a törvények általában elõírják, hogy a helyi szociális szolgálatoknak biztosítaniuk kell minden állampolgár számára a «megfelelõ megélhetéshez szükséges» forrásokat, de ennek mértékét a helyiek határozhatják meg (Socialstyrelsen 1988). A szociális munkásoknak más szempontból is komoly mérlegelési jogkörük van. A személyes szociális szolgálatok - az idõs- és fogyatékosgondozás, a családsegítés, a gyermekjólét - a szociális munka exkluzív terepének számítanak, a szociális munkásoknak a törvények elõírják a helyi szükségletek vizsgálatát, és a szolgáltatások ennek megfelelõ fejlesztését."

Az illusztrációként szolgáló fotográfiák Bazsa Tibor Zsolt és Joó Emese alkotásai